Devizahitel: Múlt és jelen
A Portfolio.hu-n 2016.03.07-én „Ropogós számok: hatalmasat nyertek a volt devizahitelesek” címmel megjelent cikk szerint a svájci frank alapú hitelek törlesztőrészlete 25 %-kal, a fennálló tőketartozás pedig átlagosan mintegy 1,5 millió forinttal csökkent a tavalyi elszámolások hatására és közel 92 ezer esetben a visszakapott összeg elegendő volt a hitel lezárására is.
A cikk a Magyar Nemzeti Bank által készített jelentésre hivatkozva azt mondja, hogy összességében mintegy 3,6 millió szerződést érintett a tavalyi elszámolás. Ezekből jelenleg is körülbelül 1,6 millió darab élő hitelszerződést tartanak nyilván a bankok.
A 3,6 millió nagyon nagy szám, ennek valamivel több, mint felét devizaalapú szerződések tették ki. Elszámolással érintett forinthitelből 1,7 millió darabot, devizahitelből pedig mindössze 12 ezer darabot számoltak el/forintosítottak a magyarországi bankok/pénzintézetek.
Devizahitel-devizaalapú hitel? Nem ugyanaz?
Erre a rövid válasz: Nem.
Devizahitelként szokás emlegetni ezeket a problémás hiteleket, de nem mindenki tudja, hogy pontosan mit is jelentenek a devizaalapú és a devizahitel megnevezések.
A forinthiteleknél a nyilvántartás és a törlesztés is forintban történik.
A devizahitel is a forintban felvett hitelekhez hasonló konstrukció. A devizahitelek folyósításakor a bankok devizában folyósították a hitelt és abban a pénznemben is tették elérhetővé ügyfeleik számára. Az adósok a devizahitelek törlesztését pedig ugyanabban a pénznemben teljesítették, amiben azt felvették, tehát ha svájci frankban kérték és kapták a hitelösszeget, a törlesztést is svájci frankban várta a bank. Gyakori volt még az euróban felvett és törlesztett devizahitel, de elérhető volt például japán jenben is. Ezek a hitelek viszonylag ritkák voltak ezt az előbbi számok is remekül mutatják.
A devizaalapú hitelek számossága sokkal nagyobb volt, és a forint- vagy devizahitelekhez képest már kicsit bonyolultabb ügyet jelentenek. Alapvetően valamilyen devizában (jellemzően svájci frankban) felvett, devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett hitelekről beszélhetünk. A devizaalapú hitelek esetében a bankok a folyósítás napján jegyzett árfolyam alapján tették ügyfeleik számára elérhetővé a kölcsönösszegeket, az ügyfelek pedig forintban törlesztettek, amit aztán a nyilvántartás devizanemére váltott a bank a befizetés napján érvényes árfolyammal. Itt problémát okozott a vételi és eladási árfolyam közötti különbség is.
Mi történt? Az árfolyamok alakulása
Az árfolyamok alakulása a devizaalapú és a devizahitelekre, illetve ezek adósaira voltak súlyos, jelentős hatással. A forint a 2008/2009-es gazdasági válságot is megszenvedte, de a magyar gazdaságpolitika is a forint leértékelése mellett tette le a voksát az utóbbi néhány évben.
A svájci frank árfolyama 2004.01.05-én 167,66 forint volt, 2009 első negyedévében 200 forint körül mozgott, 2010.01.04-re pedig visszaerősödött 181,16 forintra. A két időpont között 7,45 %-os gyengülést realizált a fizetőeszközünk. 2010 eleje óta, azonban a hitelek szempontjából drámaibb történet vette kezdetét.
(Forrás: Magyar Nemzeti Bank; http://mnb.hu/arfolyam-lekerdezes)
2011.01.03-án már 223,72 Ft-ot kellett fizetni egy svájci frankért, 2012. január 3-án 259,07 Ft volt egy frank, 2013. január 2-re 242,40 Ft-ra erősödött a forintunk, 2014. január 2-án szinte ugyanott 241,9 Ft volt, 2015. január 5-én 265,62 Ft, most nőnapon pedig 284,61 Ft-on jegyezte a Magyar Nemzeti Bank az alpesi valutát.
2010 januárja és 2015 januárja között 31,8 % veszített a forint az értékéből a svájci frankhoz képest, idei év március 8-ig pedig 36,3 % volt az eltérés.
Ugyanezen időpontokat végigjárva az euróval és a japán jennel szemben is nagyobb mértékű forintgyengülés következett be az utóbbi években, bár olyan jelentős értékvesztés, mint a svájci frank esetében, nem történt.
Az eurót 2004.01.05-én a Magyar Nemzeti Bank 261,83 Ft-on jegyezte, 2009 elején is csak 265,82 Ft-ot kellett fizetni egy euróért, de az év első negyedévében már 300 forint felett is járt az árfolyam. 2010. január első jegyzési napján szintén 270 Ft alatt egy hajszállal (269,50 Ft) volt az euró értéke a forinthoz képest, majd a következő évek első jegyzési napjain már esély sem volt a 270 forint alatti árfolyamérték meghatározására. 2011. január első jegyzési napján az előző évihez képest több mint 9 forinttal többet kellett fizetni 1 euróért (278,85 Ft), a következő év elején az egy évvel korábbinál már 37 forinttal volt drágább az Unió valutája (315, 28 Ft). 2013. január első jegyzési napján 292,96 Ft-ot, 2014 ugyanezen időpontjában 297,79 Ft-ot, 2015 elején 319,14 Ft-ot állapított meg a Magyar Nemzeti Bank az euró árfolyamára.
(Forrás: Magyar Nemzeti Bank; http://mnb.hu/arfolyam-lekerdezes)
2004 és 2010 eleje között mindössze 2,85 %-ot, 2010 és 2015 között pedig már 15,56 %-ot értéktelenedett a forintunk az euró-övezet valutájához képest. Jó hír azonban, hogy tavaly év eleje óta, idén nőnapig majdnem 3 %-ot erősödött a magyar fizetőeszköz.
A harmadik valuta, amit emlegetni szoktak a devizahitelezés kapcsán, az a japán jen. 2004.01.05-én 1,93 Ft-ot állapított meg a magyar jegybank egy japán jen áraként. Öt évvel később 2009 elején ugyan értékben alig észrevehetően 2,09 Ft-ra majd, ez év első negyedévében 2,7 Ft környékére is emelkedett az ázsiai szigetország pénzének értéke. A következő évre mérséklődött a probléma valamelyest és visszatért az árfolyam 2,02 Ft-ra, de 2011 első jegyzési napján már ismét 2,6 Ft volt 1 jen, 2012 elejére pedig 3,2-re drágult, hogy 2013 elejére ismét 50 fillért csökkenjen 2,5 Ft-ra, majd 2014 év elejére még 50 fillérrel visszatérjen a 2010 év eleji 2 forintos árra (2,06 Ft/jen). 2015. január 5-én a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos jen árfolyam 2,22 Ft volt, idén március 8-án pedig 2,50 Ft.
(A grafikon 100 jen értékét mutatja; forrás: Magyar Nemzeti Bank; http://mnb.hu/arfolyam-lekerdezes)
Százalékos értékben meghatározva 2004-2010 között 4,46 % volt a forint értékvesztése, 2010-2015 között pedig ennek duplája 9 %. Ha a 2010. január eleji és 2016 nőnapi (március 8.) árfolyamot vesszük alapul, akkor a két időpont közötti forintgyengülés mértéke majdnem eléri a 20 %-ot (19,2 %).
A fentieket árnyalja, hogy egy-egy nap árfolyamát néztük meg, az adósoknak viszont a befizetés napján érvényes árfolyammal kellett fizetniük a törlesztőrészletüket, de így is látható az a probléma, amit a devizahitelek és devizaalapú hitelek jelentettek. Az is teljes mértékben nyilvánvaló, hogy a kormányzati kommunikáció ellenére nem a 2010 előtti időszakban, hanem pontosan ezután szenvedett el a forint jelentős értékvesztést minden jelentősebb valutával szemben.
Milyen hitelekkel van még mindig probléma? Melyik részével nincs?
A forintosítást és elszámolást követően is jelentős maradt a nem teljesítő jelzáloghitelek állománya. A 2015 év eleji forintosítást és elszámolást követően valamelyest csökkent, majd ismét emelkedni kezdett. A jelentős hátralékkal rendelkező adósok az állami segítségnyújtásban való reménykedés miatt nem teljesítettek illetve az újabb és újabb ígéretek hatására egyre jobban halasztották a törlesztőrészletük befizetését, bízva az elszámolás és forintosítás elsöprő erejében. Ebben azonban sokaknak csalódniuk kellett. A Portfolio a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján készített grafikonjából kiderül, hogy 2015 elején (az elszámolás és forintosítás következtében) csökkent a nem teljesítő hitelállomány, majd szinte rögtön emelkedni is kezdett. Miért is? Az elszámolás következtében az adósoknak visszajáró pénzösszegeket a bankoknak a lejárt tartozás csökkentésére kellett fordítani, azonban az elszámolás az adósok bevételeit nem növelte, és sokan az alacsonyabb törlesztőrészletet sem tudták (vagy akarták) fizetni, így újra késedelembe estek.
Banki szempontból legrosszabbak a deviza alapú, szabad felhasználású hiteltermékek voltak, jelentősen megelőzve a deviza alapú lakáscélú hiteleket. A forintosítás gyakorlatilag ezt a sorrendet konvertálta át forintra. A nem teljesítő hitelek dobogójának legfelső foka a forint alapú szabad felhasználású jelzáloghiteleké, majd a piaci kamatozású forint alapú lakáshitelek következnek. Érdekes tény, hogy a legjobban az állami támogatással nyújtott lakáshiteleket törlesztik a bankok ügyfelei. Ezek ugyanis eleve forinthitelek voltak, és sem az elszámolás, sem a forintosítás nem vonatkozott rájuk.
A nem hátralékos hiteleket ki lehet váltani jobb kondíciójúra
Sokféle hitellel rendelkeznek a magyar emberek, ezek fizetése sokszor nehézséget is jelent. A folyószámla hitelkereteket (OTP-s nevén „A” hitel) és hitelkártyákat még manapság is 20 % feletti éves kamattal kínálják a bankok. Számtalan esetben ezek rendszeresen ki is vannak használva, folyamatosan mínuszban vannak, ezért a bank ügyfelei magas kamatokat is fizetnek, szinte soha nem tudják utolérni magukat. Véleményem szerint megoldást jelenthet erre a hitelek átalakítása, akár egy hitellé. A nehezen fizethető autóhitelt, személyi kölcsönt, szabad felhasználású jelzáloghitelt, hitelkártyát vagy folyószámla hitelkeretet lehet kisebb terhet jelentő, alacsonyabb kamat mellett nyújtott jelzáloghitelre vagy személyi kölcsönre váltani. Fontos azonban, hogy az adós ne kerüljön nehezebb helyzetbe, mint előtte volt. Ilyen esetben nem célszerű a hitelkiváltásokon felül plusz összeget kérni, mert így hiába alacsonyabb a kamat, a havi fizetendők így is problémát okozhatnak, még a jelenlegi szigorú hitelezési szabályok mellett is.
Ha a háztartásában több kölcsönt fizetnek vagy Önnek van több hitele, esetleg forintosított devizaalapú vagy devizahitele, akkor érdemes kiszámolni, hogy ezek együttesen mennyibe kerülnek, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezeket a terheit csökkenteni tudja!
Érdemes körülnézni a hitelpiacon, hiszen könnyen lehet, hogy a hitelkiváltással azonos futamidő mellett alacsonyabb lehet a törlesztőrészlete, és az is, hogy azonos törlesztőrészlet mellett hamarabb ki tudja fizetni a tőketartozását.
A Hitelszakerto.com teljes tartalma tájékoztató jellegű és nem teljeskörű, szövege a közzététel napján hatályos jogszabályokon és egyéb tájékoztatásokon alapul. Nem minősül pénzügyi szolgáltatás vagy biztosítási termék kiválasztására irányuló, valamint nem minősül jogi- vagy adótanácsadásnak, sem egyoldalú kötelezettségvállalásnak (ajánlattételnek).
Kérjük, hogy a termékek vagy szolgáltatások összehasonlítása és kiválasztása során, továbbá a szerződéskötésre irányuló dokumentumok aláírását megelőzően körültekintően tájékozódjon a választott termék vagy szolgáltatás aktuális, részletes feltételeit illetően!
A fentiek figyelmen kívül hagyásából eredő, illetve az esetleges jövőbeli jogszabályi- illetve üzleti környezetben bekövetkező változásokért való felelősséget a jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben kizárom.
